HTML

Családon belüli erőszak

Nem értetek van, akik szeretitek és tisztelitek a családotokat, hanem azok ellen, akik sem a jó szóra, sem a fenyegetésre nem hallgatnak.

Friss topikok

  • Mc Master: Ez is egy amolyan project-blog volt, ezidőtájt volt téma a családon belüli erőszak a parlamentben,... (2013.01.09. 12:37) Megbüntetni, mindenáron
  • Rézvirág: Mára elköszönök, mennem kell a lurkókért. (2012.09.27. 14:43) Kések az asztalon
  • A festett madár: @Rézvirág: Értem és egyetértek! Ezt a nevelést kaptad. Ahogy anyám is. Nem volt más minta előtte, ... (2012.09.27. 13:34) Jöjjön, segítsen!

Címkék

Archívum

2012.09.23. 23:43 A festett madár

Kések az asztalon

A kapuban szokás szerint bent van a kulcs, csak átnyúlok a rácsokon, elfordítom és bejutok a rendezett kertbe. A virágok illatát már kint is éreztem, de elhaladva az ágyások mellett szinte elbódítanak ezen a gyönyörű kora nyári délutánon. A hatalmas cseresznyefa uralja a kis udvar többi részét. A városi nagy házhoz zsebkendőnyi birtok jár.

A télikerten keresztül megyek be a házba. Ilyenkor ott vannak keresztanyámék, mert az üvegfal mögött szinte együtt lehet élni a zöldbe borult portával. A ház számomra legkedvesebb kuckója is itt van, a kis kör alakú dohányzóasztal a két alacsony támlás pörgős fotellal. Innen belátni a konyhába. Az ott serénykedő keresztanyámmal tudok beszélgetni.

Ezen az asztalon most kések, ollók körberakva. Hegyeik fenyegetően az asztal előtt elhaladóra mutatnak

Meséltek már erről, amit sem elképzelni nem tudtam, sem elhinni. Most még visszafordulhatok, de az ajtónyitódásra a konyhából keresztanyám rémült tekintete néz rám. A félelem hirtelen szégyennel keveredik, aztán zavarral, majd féltéssel. Látom, hogy legszívesebben elküldene, de nincsen ereje hozzá. Segítséget is kérne, de mit tudnék én segíteni? A tizennyolc éves lány. Hiszen én is védelemre szorulok. Főleg most, hogy keresztapám megint részeg.

Nem tudom otthagyni. Becsukom magam mögött az ajtót.

- Szia. Itthon van?

- Igen, kint a műhelyben.

A konyhában van a húszéves unokanőverem is. Már egymás mellett ülnek. Ők ketten, a két reszkető ember, akinek segítségre lenne szüksége.

- Hívtátok a rendőrséget?

- Megint azt mondták, hogy csak akkor jönnek, ha vér folyik.

Ha itt vér folyik, akkor nem a rendőrségnek kell jönnie, hanem a helyszínelőknek és a hullaszállítóknak.

- Jól van. Maradjatok itt a konyhában. Valami majd csak lesz.

Kiülök a kedvenc pörgős fotelembe. A késekkel kirakott asztal mellé. Nézem a művét. Akkurátusan egymás mellé helyezett körömolló, hajvágóolló, a nagy háztartási olló és a pucolókéstől, a csontozókésen át a legnagyobb zöldségaprítóig mindenféle kés. Mögöttem az üvegfal és a lemenő nap fényében pompázó kert, velem szemben a konyha, balra tőlem a nagy télikert, aminek a másik végén lévő folyosóról nyílnak a hálószobák. És jobbra... Jobbra a mellékhelyiségekbe és a műhelybe vezető ajtó. Innen várom keresztapámat, akiről nem tudom, hogy milyen állapotban van és hogy hogyan fog reagálni arra, hogy ott ülök a kiállítása mellett.

Nyílik az ajtó és belép. Meghökken a látványomtól, benéz a konyhába, hogy ott vannak-e még a félők, akikből meríti az erejét.

- Szia, mi újság?

- Szia. A Géza hozott munkát, tudod, aki a másik utcában lakik, de telekszomszédok is vagyunk. Tönkrement a gép, amivel a ...

És itt a várható litániába kezd. Mert beszélni azt tud. Ahogy inni is. Korlátlanul. Féktelenül.

Legalább látom, hogy pontosan milyen a hangulata. Hallgatom a baromságait és nézem ezt a jelentéktelen törpét, ez a gnóm alkoholistát, aki valaha elismert lakatosmester és iparművész volt, ma pedig egy üveg borért eladja a lelkét az ördögnek.

Leül az asztal másik oldalán lévő fotelba.

- Mi készül itt? Hajvágás? Vagy disznóvágás?

Próbálom megőrizni a nyugalmamat, ami csupán látszólagos. Vajon bedühödik? Eddig jut el, az elmondások szerint. Az ollók és kések kiterítéséig. Mi van, mi lesz, ha mára éppen más tervei vannak? Ha borul a rendszer és ő is borít?

- Nem.

Idiótán mosolyog. Mint egy félkegyelmű. Ez bátorító.

- Nézd a feleséged, meg a lányod reszket a konyhában. Le kéne inkább feküdni aludni, nem?

- Nem, nem. Még visszamegyek a műhelybe.

- Figyelj. Bekísérlek a hálószobába, ledőlsz, betakarlak egy pokróccal és amikor felkelsz, akkor tudod folytatni a munkát, jó?

Nem válaszol. Én is hallgatok. Ránézek a konyhában lévőkre. Reszketve egyben bizakodva néznek rám. Örülök, hogy kimaradnak az egészből.

- Na gyere, menjünk!

Felállok és elindulok, de megállok előtte és várom, hogy mozduljon. Feláll. Jól van. Megyek tovább, ő jön utánam. Bepillantok a konyhába és a szememmel hívom keresztanyámat, aki jócskán hátul maradva követ minket. A szobába érve ráfekszik az ágyra. Keresztanyám mögöttem van, kérem, hogy vegyen elő egy pokrócot. A kezembe nyomja, én takarom be a részeget.

- Jól fekszel? Kell még egy párna?

Csak a fejével inti az igent és a nemet.

- Pihend ki magad!

Azonnal elalszik. Kijövünk a szobából.

Hányni tudnék! De még nem végeztünk.

A késeket és az ollókat gyorsan összeszedem az asztalról, egy konyharuhába csavarom mindet. Megkérem az unokatesómat, hogy szedje össze az összes vágóeszközt, ami van a házban. Mindent a kamrába teszek, az ajtót bezárom a kulcsot keresztanyám kezébe adom.

- Rakd el jól! Átjöttök?

- Nem.

- Alszik reggelig?

- Talán igen.

- Jól van. Vigyázzatok magatokra.

Elköszönök és elindulok kifelé.

Milyen szépek a szobanövények itt, a télikertben. Végigmegyek a kerten, keresztanyám jön utánam, valamit mond, valamit motyogok rá.

Nem akarok kérdezni, nem akarok válaszolni, nem akarok gondolni semmire.

10 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://csaladonbelulieroszak.blog.hu/api/trackback/id/tr94798548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szakyster 2012.09.26. 10:43:26

"- Hívtátok a rendőrséget?

- Megint azt mondták, hogy csak akkor jönnek, ha vér folyik.
"

Ilyet nem mondhatnak, ez egy városi legenda. Ha mégis, nyugodtan lehet egy szinttel feljebb jelezni, és legközelebb első füttyre maga a kapitány fog kijönni.

A festett madár · http://csaladonbelulieroszak.blog.hu/ 2012.09.26. 23:51:17

@Szakyster: De mondták! Nem is egyszer. Ez huszonéve történt.

Rézvirág 2012.09.27. 12:13:36

@A festett madár: Sajnálom a gyerekkorodat, tényleg.

De most 2012-t írunk.

Képzeljük el, hogy ez most történik.

(Megjegyzem, nekem az alapsztori több sebből vérzik: 2 felnőtt ember a konyhában várja a sorsát? Nem voltak bezárva, ajtó ablak nyitva, vadállat a műhelyben. Futás a rendőrségre, anyaotthonba, templomba... hogy 2 felnőtt ember birkamód várakozzék a konyhában, hogy mikor vágják le...háááát...na biztos az én készülékemben van a hiba)

1. ha most hívod a rendőrséget, mert életveszélyben vagy, a _jelenlegi_ törvény szerint ilyet nem mondhatnak.

2. ha nem hívod a rendőrséget, akkor meg mit ér a törvény?

A festett madár · http://csaladonbelulieroszak.blog.hu/ 2012.09.27. 12:23:08

@Rézvirág: Köszönöm az együttérzést. A szépre is emlékszem, illetve most, hogy "téma" "lett" jöttek fel ezek az emlékek. Mert ezeket ledöngölve őrzi az ember, ha már megszabadulni nem tud tőle. Nem ezen rágódom nap, mint nap. Ha lesz kedved még benézni, akkor bizonyára teljesebb lesz a kép... :-)

Aki nem élt ilyenben, az nem tudja megérteni. Köszönöm a hozzászólásaidat.

Rézvirág 2012.09.27. 12:41:04

@A festett madár:
Némi fogalmam azért van. Ez már régi-régi, sok pasival ezelőtti sztori, volt olyan pechem, hogy az első "szerelmem" egy vadállat volt. Ezért mondom el minden szembejövő ilyen blogon, hogy törvény itt nem segít.
Egy nő ilyenkor nem akarja, hogy kívülről segítsenek. Meg akarja oldani.
Elhiszi, hogy _ő_tehet_róla.
Elhiszi, hogy _ő_ az, aki provokál.
Szégyelli, hogy ennyire sem tisztelik.
Az egészet a _saját_ kudarcaként éli meg.
Ez egy örvény. Forogtam benne én is másfél évig. Nincs kiút, míg a fenékig le nem ránt, ott aztán vagy erősen dobbantasz és kimenekülsz, vagy ott pusztulsz.
A hajadnál fogva kihúzhatnak belőle, de ezt a jog _nem _teheti _meg_, mert az önrendelkezésnek adna egy akkora pofont, ami nem megengedhető egy jogállamban.

Aki a hajadnál fogva kihúzhat belőle, az a családod, a barátok.

Ha kevesebb családon belüli erőszakot akarsz, akkor szerintem arra kellene fektetni a hangsúlyt, hogy az örvényben forgó nők képesek legyenek "feladni", és megfogni a feléjük nyújtott kezet. És erősíteni a közösségeket, hogy legyen minél több kinyújtott kéz.

Rézvirág 2012.09.27. 12:45:37

Egy dolgot különben _anyaként_ nem értek: az anyai ösztön miért nem erősebb az örvénynél? Ha a 3 kicsi gyerekem rettegésben élne, és rendszeresen súlyosan bántalmaznák őket, én pakolnék, és mennék. Anyaotthonba, templomba, bárhová. Lexarnám a büszkeségem, akkor akár könyörögnék is. Bárkinek.

A festett madár · http://csaladonbelulieroszak.blog.hu/ 2012.09.27. 13:28:59

@Rézvirág: Másfél év, tét nélküli kapcsolat más, mint gyerekekkel együtt úgy dönteni, hogy mostantól egyedül.
Mint láthatod, a családi és baráti segítség az elmúlt évszázadokban nem adott megoldást.

A festett madár · http://csaladonbelulieroszak.blog.hu/ 2012.09.27. 13:31:32

@Rézvirág: Megfigyelhető, hogy a fenyegetettség erősebb, mint a tényleges bántalmazás és azt felnőttként - gondolom - másképp értékelik a bántalmazottak, akik eleve gyengébbek. Engem kizárt, hogy bárki bántalmazzon, akár lelkileg, akár testileg. Igen, megedződtem, mert én védtem a többieket... de nekem ilyen velem született természetem. És ezeknek vannak egyéb hozadékai is... hogy jó vagy nem? Én békében élek magammal, de nyilván látom a hátrányát is a határozottságomnak (keménységemnek?).

Rézvirág 2012.09.27. 14:43:25

@A festett madár: Még mindig nem mondtad el, hogy mit vársz, mit tegyen a jogalkotó.
Hogy oldja meg a helyzetet, ha az anya nem kéri a segítséget? Az önrendelkezés korlátozása sosem menne át az alkotmánybíróságon.

Rézvirág 2012.09.27. 14:43:54

Mára elköszönök, mennem kell a lurkókért.
süti beállítások módosítása